Általános milícia

**Sokka** Csüt. Dec. 28, 2017 1:22 pm

A föld népének rendfenntartó alakulatai

A Föld királyságában a hadsereg mellett mindig volt egy általános milícia, amely a közrendért felel. Ezek a milicisták strucclovasok, közülük minden hetedik ember egy földidomár. A milicisták főként lándzsákat használnak, felszerelésükhöz tartozik továbbá egy lapos fém kalap és fémbilincs, amivel a rablókat foghatják el. Rendes hadi kiképzést kaptak, így bármely katonával felvehetik a versenyt. Feladataik közé tartozik a tolvajok, rablók, gyilkosok és minden törvényszegő felkutatása, elfogása, bíróság elé állítása és bebörtönzése. Ha a település támadás alatt áll, az ő dolguk megelőzni a pánikot, és fenntartani a statáriumi rendet. Míg ha a véderő kudarcot vall, ők jelentik a második védelmi vonalat. Felszereltségüket tekintve könnyűlovas egységeknek lehetne őket besorolni, lándzsáikkal, strucclovon ülve stratégiai előnyt élveznek az ellenséges gyalogosokkal szemben, de a nehézlovas egységekkel szemben (ide tartoznak például a rinocérosz lovasok) gyalog harcra kényszerülnek. Ellenük csak a pajzs nélküli gyengített phalanx alakzatban és földidomárjaik erejében bízhatnak, különben - s ezzel is nagy eséllyel - elsöprik őket.

Manapság azonban rengeteg olyan falu van, ahol a milícia az egyetlen véderő, és akit csak tudnak besoroznak a harcosok közé hogy védjék a települést. A tűz népe halad előre, és a falubelieknek kell megvédeniük területeiket. Régen minden milicista rendes katonai kiképzésben részesült. Amióta erre nincs lehetőség - a haderőt kivonták minden faluból -, a falvakat általában közepesen képzett, vagy képzetlen földművesek védik a haramiáktól, akik csoportokba verődve fosztogatják a termőföldeket élelemért. Amióta kitört a háború, a Föld Királyságának falvait rögtönzött, rendezetlen véderő óvja. Az egykori gárdista erőket többségiben meghagyták, de rengeteg férfit elvittek a hadseregbe, vagy nagyobb, létfontosságú városok védelmére. Imigyen a mai milíciát az a kevés megmaradt képzett harcos volt kénytelen felavatni akiket itt hagytak. Sőt, vannak olyan falvak ahol egyáltalán nem maradt senki, de a háború kritikus döntések és lépések tömkelegének kényszerű meghozatalára fogta a Föld Királyságát, melynek eredményeképpen a köznépnek a túlélésért kellett harcba fognia.

Rablók és kalózok ellen. Kapzsi és tolvaj, milicistákat játszó gyáva dezertőrök ellen, akik a falvak védelmezőjeként tüntetik fel magukat. És a háború kezdetén beszűkült, lassanként újraéledő nehézkes kereskedelemmel a településeknek maguknak kell megtermelni mindazt, amire csak szükségük van. Egykor átlagos dolgok most luxus árucikkekké váltak. A földeken megtermelt értékes árukat a kereskedők fillérekért veszik meg, hogy aztán a falusiakon hízva vagyonokért adják el őket. Ez mind talán nem történt volna így, ha megmarad a milícia. De talán a háború is elveszett volna, ha a király nem mozgósít minden kivonható haderőt.

Mivel jóformán senki nem maradt, aki nem a korrupció útján kívánta megtartani a városok és falvak ellenőrzését (tisztelet a kivételesen becsületes gárdistáknak), a közrend túlzottan változatossá vált egyes helyeket összevéve. És azt kell mondanom, hogy az egykor szervezett és erélyes városőrség hiánya nagyban hozzájárult a királyság gazdasági, és közéleti színvonalának hanyatlásához.